Józan aggyal, „külsösként” gondoljuk át egy általános- vagy középiskolai tanár helyzetét, munkakörülményeit a jelenlegi Magyarországon:
Jó eséllyel egy állami fenntartású intézményben tanít (az iskolák lehetnek még alapítvány, egyház, vagy egynémely más minisztérium fenntartásában is pl. Innovációs és Technológiai Minisztérium)
Tehát Magyarországon az általános- és középiskolai tanárok és óvopedagógusok java állami fenntartású intézményben tanít.
Ebben az esetben az intézmény vezetőjét, azaz az igazgatót, a fenntartó, azaz a 61 Tankerületi Központ egyike nevezi ki, (az oktatásért felelős miniszter írja alá a kinevezést). Ezeket a Központokat irányítja a KLIK, azaz a Klebersberg Intézményfenntartó Központ.
Tehát a tanároknak esélyük sincs arra, hogy maguk közül válasszanak, nem dönthetnek, hanem a jó öreg hatalom dönt a vezetőjükről, sőt ők is a helyi „KLIK” alkalmazásában állnak. Ez azt is jelenti, ha bármi vétséget, „engedetlenséget” követnének el, ha vitatnának bármit, amit az egységes tantervet megalkotó és rájuk kényszerítő oktatási vezetés elvár, rögtön látható az egész rendszerben.
Nagyon egyszerűen, ha nekem tanárként Ózdon vitám volt az iskola igazgatójával, azt Keszthelyen is tudni fogja a helyi Tankerületi Központ, akik az ottani munkáltaóm lennének.
Így nem meglepő, amikor a mostani elégedetlen, ne adj Isten, tüntető tanárt a saját főnöke (igazgatója) hívja be, és próbálja ” jobb” belátásra bírni, hiszen az igazgatókat az a hatalom nevezi ki, amely igyekszik önmagához lojális tisztviselőkkel feltölteni az intézményeket.
Igaz ugyan, hogy így kis esély van a szellemi műhelyek kialakulására, nem csak tárgyiakban, hanem szellemiségben is megszüntetik az önálló gondolkodásnak még a lehetőségét is.
Feltehetően nem az a fontos, hogy jó iskolákban okos, öntudatos, büszke emberek neveljenek okos, öntudatos, büszke diákokat, hanem, úgy tűnik, alattvalók kellenek.
Ez pedig nem csupán szomorú, hanem bukásra ítélt metodika.
„Az az ország, amely törpévé nyomorítja polgárait, hogy hajlítható eszközzé váljanak a kezében – történjék ez akár a polgárok érdekében – előbb vagy utóbb meg fog róla győződni, hogy valóban nagy dolgok törpékkel nem valósíthatók meg”
John Stuart Mill (1806-1873) angol filozófus
