A kornak amiben élünk kulcsszavai a hatékonyság, a racionalitás… GPS mutatja a legrövidebb utat, applikáció spórolja meg a párválasztásra szánt idÅ‘t – éljenek az algoritmusok … Talán egyszer a boldogságnak is lesz matematikai képlete és akinél nem működik leselejtezzük, mert a program az jó lesz, maximum az adott egyed selejtes. És aztán persze optimalizálunk. Mindent. Magunkat, a környezetünket, a gyerekünket. Képezzük az életre, helyesen tápláljuk, természetesen kellÅ‘ mennyiségű sport és különórák teszik alkalmassá arra, hogy a kiváló óvoda után, kiváló általánoson és közép iskolán át beküzdje magát a kiváló egyetemre, mert hisszük, hogy mindezek elvégzése biztosÃtja számára a kiváló életet. Természetesen mindezekre, mi a szülei nem tudjuk felkészÃteni, tehát kiszervezzük a feladatokat, van nyelvtanár és edzés, természetesen korepetálás a felvételik miatt. Outsourcingolunk és fuvarozunk. Egy emberkezdeményt viszünk matekról angolra, közben lezavarunk egy-két meetinget telefonon, várakozás alatt csekkoljuk az emileket, feltesszük a legutóbbi nagyon jól sikerült utazás képeit a közösségi oldalakra, hogy demonstráljuk jól sikerült életünket.
Outsourching. A megoldás lényege, hogy a kihelyezéssel a vállalat gyorsabb, hatékonyabb, jobb minőségű, jól kontrollálható, költségtakarékosabb szolgáltatást kap; s jobban tud fő tevékenységi körére koncentrálni.
Magyarul megszabadulunk mindentÅ‘l ami problémás, vagy nehéz, mert Ãgy gazdaságosabb és racionális, egészen biztosan hatékony is a folyamat, jelen esetben egy gyerek felnevelése.
Igazából nem most kezdtük.
Az iskolák intézményesülésével megkezdtük gyerekeink képzésének kiszervezését. Az ötlet praktikus és jó, összegyűjtjük az egyidÅ‘s gyerekeket, akiket több magasan és jól képzett pedagógus okÃt a matektól a fizikán át az anya- és idegen nyelvekre, vagy a bármi másra. SzülÅ‘ként én magam nem lennék erre képes, ráadásul kortársaival van, én pedig addig űzhetek más, a társadalom számára hasznos elfoglaltságot, vagy éppen Ãrhatok blogot…
Mi a feladatunk ma szülÅ‘ként? ElÅ‘teremteni a gyerekeink okÃtásának költségeit? Biztosan. Megoldani a szállÃtásukat a különbözÅ‘ intézményekbe, iskolába edzésre különórára? Igyekszünk. De mi van ezentúl?
Moziba menni együtt és beszélni a filmrÅ‘l és a filmen keresztül az életrÅ‘l, együtt lenni és veszekedni, aztán kibékülni és újra összeveszni, négyen négyet akarni és megegyezésre jutni, vitázni az olvasás fontosságáról, veszekedni a kütyük miatt, együtt takarÃtani és vitázni a portörlés, vagy a porszÃvózás kellÅ‘ minÅ‘ségérÅ‘l. Élni, lenni, nevelni – együtt, egymást.
Mennyi idő jut mindezekre?
Mennyire szerveztük ki a gyerekeinkkel való feladatainkat?
Saját két lányom még csak óvodába járt, amikor az jutott eszembe, hogy zombikat „állÃtunk elÅ‘”, hiszen az nem nevelés, hogy különóráról különórára robogunk, közben kipattintunk néhány bájos képet az Instára, vagy a Facebookra.
SzülÅ‘ sem voltam, amikor valahol azt olvastam, hogy a gyerek ugyanúgy státuszszimbolum a modern fogyasztói társadalomban, mint az autó, a táska vagy a lakcÃm… a státuszunkat reprezentálja azzal, hogy hova vették fel és hova jár iskolába, hogy milyenek a jegyei, hogy hány és milyen versenyt nyer meg ésÃgytovább…
Vajon ezt akartuk?
Az outsorsching meghatározása Ãgy folytatódik: Az outsource szolgáltatások körének meghatározásakor elsÅ‘dleges szempontként kell figyelembe venni a kihelyezéssel járó kockázati tényezÅ‘ket.
Tudom, teljesÃteni kell mindnyájunknak az élet különbözÅ‘ területein, de tisztában vagyunk a kihelyezéssel járó kockázati tényezÅ‘kkel?
