Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban hallottam:
A gyerek nem az életre készül, a gyerek él.
Ez igaz.
S ugyanakkor készül, mint mindnyájan – mert mindig készülünk valamire, hol utazásra, hol munkahely váltására, házasodunk, vagy válunk és felvételizünk és szakítunk. Ez maga az élet, feladatok, amelyekre rákészülünk, aztán jól vagy rosszul, de megoldjuk azokat.

Az iskolának, éppúgy, mint a családnak – a legfontosabb feladata: képessé tegyen minket arra, hogy szembe tudjunk nézni az élet kihívásaival. Kihívásokkal, melyekről ma még azt sem tudjuk, hogy milyenek lesznek holnap, csupán abban lehetünk biztosak, hogy lesznek.

A változó és természetesen bővülő vizsgák esetében az igazi kérdés: támogatják-e a körülmények (iskolarendszer, oktatás technikai, személyi feltételei, szociális háttér) abban a gyerekeket, hogy ezekkel az új kihívásokkal sikeresen megbirkózzanak?
Gondolkodik-e azon bárki is, aki ezeket a új vizsgákat kitalálja, megalkotja, hogy a jelenlegi iskolákban, a jelenlegi tanárhelyzetben, a jelenlegi oktatási módszerekkel, tisztességesek-e ezek az elvárások a gyerekekkel szemben?

Amikor a két lányunk kezdő volt az iskolában, komoly időm és energiám ment el arra, hogy rájöjjünk közösen, hogyan megy bele és marad is a bucijukban a tudnivaló egy része legalább…
Az apjuk “racionális mérnök- közgazdász” ezt (is) rövidre zárta volna: “menjenek be a szobájukba és akkor jöjjenek ki ha tudják” (jut eszembe, az én gyerekkoromban is ez volt a recept szüleim részéről). Vitáztunk is arról, hogy ha egy gyereket bezársz a szobájába egy könyvvel, és segítséget nem adsz neki – mire számíthatsz?
Mire számíthatunk akkor, ha már csak “szentek és bolondok” tanítanak, mert épeszű ember nem dolgozik ilyen körülmények között.
S itt nem csupán, a fizetésről van szó, holott az sem elhanyagolható, hanem fárasztó, lehangoló munkakörülményekről. A helyzet ugyanis

ma már az, hogy részmunkaidős tanárok is osztályfőnökök lehetnek, akiknek nincs elég idejük az osztályukra, mert tanítás után rögtön rohannak a második állásukba programozni, könyvelni vagy magántanítani.

Menetközben megszűnt az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet is, így mára egyetlen oktatási háttérintézmény maradt, az Oktatási Hivatal, amelynek a feladatai alapvetően nem szakmaiak. A szakmai javaslatokat, kérdéseket, egyeztetési szándékokat rendre le is söpörték azzal, hogy ne aggódjunk, készül az új Nemzeti Alaptanterv (NAT), az jó kezekben van, és nagyon modern lesz.

Végül 2018-ban valóban megjelent a NAT tervezete, ám ennek a véleményezésére mindössze egyetlen hónapot hagytak. Ez nem valódi konzultáció – már ha a szó eredeti jelentése fontos még valakinek.

Forrás: https://www.valaszonline.hu/2022/03/23/oktatas-pedagogusok-sztrajk-publi/

Szóval itt van ez a több sebből vérző oktatásunk, ahova felülről jövő döntéssel betolják a még kisebb gyerekeket, akiknek a szülei, ha nem tudják elintézni, hogy kapjon még egy év haladékot a csemete, akkor szereznek felmentést később olvasásból, számolásból írásból – ki mit tud elintézni.

Ők a szereplői a mi oktatási rendszerünknek:

  • fáradt, kedvtelen, lebecsült pedagógusok,

  • hajszolt szülők,

  • mobiltelefonnal felnövő, figyelni, olvasni egyre nehezebben tudó gyerekek.

A mérés helyett, vagy mellett nem az lenne inkább és sokkal fontosabb feladata az magyarországi oktatás vezetőinek, hogy a paramétereken javítsanak?

Hogy aztán egyre okosabb magyar emberek kerüljenek ki az iskolapadokból? Annyi összefüggésből hallom a magyar emberek kifejezést, de soha nem beszél senki arról, hogy miért tartja fontosnak, hogy minél okosabbak, világot értőbbek legyünk, mi magyar emberek…

Unalomig ismert, Svájc és Finnország is a jelenkori sikereinek egyik okát az oktatásban látja, mert mondják és hiszik, hogy értelmes emberekkel lehet értelmes országot csinálni. Ezért aztán sok-sok energiát és időt “tolnak” az oktatási rendszer alakításába.
Ez az egyik vetület.

Ugyanezt hagyjuk történni a gyerekeinkkel – aki jó helyre született, annak az iskola is segítség lehet, aki nem, annak jó eséllyel csak egy újabb buktató.
És nálunk teszteket iratnak.
VÉGÜL IS EGYSZERŰBB, MINT ÁTGONDOLNI A FELTÉTELEKET ÉS JAVÍTANI AZOKON

Instagram