Evidenciának tekintjük, holott az építő szeretet nem is annyira magától értetődő…
Ezután a fejezet után talán másként tudunk a gyerekeinkhez való viszonyunkról gondolkodni, s talán érdemes is másként gondolkodnunk róla…
Ma még nincs ember aki meg tudná mondani, hogy egy újszülött az életet magát, vagy az anyját szereti, de minden jel arra utal, hogy a gyerekeink (és anno, mi magunk is) kedves, szerethető lényként jönnek a világra. Ezt a kedvességet másként kell elképzelni, mint egy felnőtt ember kedvességét. Sokkal inkább egy belső késztetésről van szó, egy viselkedésről, amelyhez a minta a csecsemő agyában rögzült, az anyja hasában töltött 9 hónap alatt. A csecsemő kutatók és neurobiológusok felismerték, hogy az emberi agy, az anyától, vagy magától a magzattól érkező jelek által, már a születés előtt strukturálódik.
Miközben minden egyes terhesség egyedi, ugyanakkor e 9 hónap alatt minden egyes magzat megéli a saját növekedését, azt ahogyan számos képességre szert tesz. Ezidő alatt kialakulnak a testrészei, szervei - mondhatni, minden egyes napon újra és újra túlnő önmagán. Ez a hatalmas fejlődés határozza meg ezt a 9 hónapot és még valami: az anyával való szoros kötődés kialakulása. Az ekkor szerzett (nem tudatos) tapasztalatok az agy legősibb részében tárolódnak el, kialakul egy nagyon mély maghatározó tudás az összetartozásról és növekedésről, ezek egyidejűségéről.
Kivétel nélkül minden újszülött így kezdi el az életét. És ez az a születés előtt tapasztalás, ami meghatározza a későbbi szükségleteiket is: szoros kötődésben növekedni, s közben új tapasztalatokat szerezni.
Saját élményem: pici lányaimat gyakran altattam délután az erkélyen, s azt láttam, hogyha jól körbebugyolálom őket plédekkel, akkor megnyugszanak és elégedetten szuszognak a puha plédkupacban. Az jutott eszembe akkor, hogy biztosan a az anyai has szűkös biztonságát idézi ez a helyzet.
Az újszülött rögtön közelséget és biztonságot keres, hiszen ott van benne a kötődés iránt mély szükséglet, és a maga lehetőségein belül meg is tesz mindent, hogy kialakuljon közte és őt gondozó között a bensőséges, mély kapcsolat. A legnagyobb természetességgel, minden erőlködés és félelem nélkül bízza rá magát a felnőttre. Ekkor még biztosan nincsenek rossz tapasztalatai, előítéletei. Nincs benne bizalmatlanság, ezért azt sem elnyomnia, sem letagadnia nem kell. Nem kell erőlködnie, vagy régi viselkedésmintákhoz nyúlnia – nem is tudna, hiszen még semmi ilyennel nem bír. A legnagyobb természetességel, minden erőfeszítés nélkül tud minket szeretni, ezért is olyan különleges, ahogy a gyerek szülőjét szereti.
S teljes természetességgel viselkedik, egy kedves szeretnivaló lényként, aki úgy jó, ahogy van.
Ez az a szeretet, ami aztán folyamatosan csak nő. Minden gyerek az anyja hasának biztonságából bújik ki a világra, ott ismerte meg anyját, hallotta vérének áramlását, gyomra zajait, érezte a szívverését. Ha a kismama jól érzi magát, átadja ezt az érzést a babának is.
Minden korty magzatvíz árulkodik arról. hogy mit eszik, iszik a kismama, mert az ételek aromái a magzatvízbe is bekerülnek, ugyanúgy, ahogy később az anyatejbe is. Ezért szereti az a baba a fahéj illatát, akinek anyukája sok fahéjas sütit evett. Ugyanígy a magzatvízben vannak feromonok, amely illatanyagokat az anya bőre, különösen a mellbimbó, szintén kiválaszt, amelyek ismerős illatként köszöntik majd őt a születése után. Ugyanígy van viszonya anyja mozgásához, hangjához – minden újszülött felismeri az anyját, és megnyugszik annak karjában.
Így alakul kapcsolata az anyjával, és ez a kapcsolat határozza meg az önmagához való viszonyát is.
S még csak ezután jön az összeszokás bonyolult folyamata, ami semmi zavart nem visel el.
Ekkor derül ki majd mindkét fél (szülő és gyerek) számára, hogy
egymást szeretni azt jelenti, hogy kötődni, bízni tudni egymásban.
S ezzel az érzéssel, ezzel a kapcsolattal óvatosan kell bánni, hogy a kezdeti lelkesedés ne hunyjon ki szalmaláng módjára.
A szeretetteli kapcsolat kialakulásához idő és türelem kell, mert idő kell ahhoz, hogy kialakuljon a szabályok adta biztonság, tanulni kell, hogy lehet a szónak hinni, mert annak súlya van. S így, csakis így, szépen és lassan kialakulhat a gyerekben a bizalom, a hit, hogy a világ jó és ő rendben van.
Hogy a szülő a gyerekét szereti, erről gondoskodik a természet is, pl az anyai hormonokkal: ezek készítik elő az anyát a szülésre és ezek áramlanak az anya testében a szülés alatt is. Mint pl. az oxytocin, amely elősegíti a méhösszehúzódásokat, de ez a hormon tud elragadtatott boldogság érzést is kiváltani, ezért is hívják szeret hormonnak.
A szervezetben termelődő oxitocin hatása ugyanis kettős. A szülés folyamatában szabályozza a méh izom tevékenységét, de ezzel párhuzamosan az agyban olyan folyamatokat indít be amelyek hatására az anyai kötődés, a gyermek ellátása és gondozása egy „beégetett” programként fut az anya életében. Az oxitocin hatására az anya szoptatja, ellátja gyermekét, s ha a gyermek nincs vele, hiányérzete támad. Minden idegszálával a gyermek ellátására védelmezésére áll be, ez az elkövetkező hetek, hónapok, évek feladata az életében.
A baba -a maga lehetőségei szerint- ugyanígy mindent megtesz ezért a kapcsolatért. Mindig mosollyal jutalmazza anyját, ha az azt teszi, amit ő szeretne, igaz ehhez az anyának 25 cm közelre kell hajolnia, mert csak így látja őt jól. E bonyolult kapcsolatban az is gyorsan kiderül, hogy a babáknak nagyon más elképzeléseik vannak egy boldog kapcsolatról, mint a felnőtteknek: nagyon gyorsan megtanuljuk, hogy nem hagyhatjuk magára. Ugyan mi csak pár percre szaladnánk el a mosdóba, de számukra ez a kis idő is rémisztő üresség és magány, talán a halálfélelmhez lehetne hasonlítani, csak hogy érzékeltessük az elhagyatottságuk érzetének mértékét. S egy ilyen riadalom utáni anyai mosoly maga a megváltás. Ez az az időszak, amikor a gyerek minden idegszálával megtanulja, hogy fontos, hogy a felnőtt észleli őt. Valójában ez a szeretet tartja őt életben, ebbe kapaszkodik, soha senki nem lesz képes úgy elengedni, odaadni magát, mint csecsemőként szülője karjában.
Logikus, aki egyszerűen „csak” szeretve van, az abban nő fel, hogy ő szerethető, számára ez magától értetődő lesz később is. Aki viszont születésétől azt „tanulja”, hogy ő egy probléma, hogyan legyen képes mást elhinni?
Mert sajnos, nem minden gyereknek adatik meg ez a szeretetteljes biztonság. Viszont minden gyerek kész arra, bármit megtegyen azért, hogy a biztonság és kötődés iránti mély szükségletét kielégítse. Ezért is képesek a szüleik elvárásainak megfelelni, ezért teszik magukévá oly könnyedén a szerepet, amit szüleik szánnak nekik, ezért képesek szinte bármilyen szokatlan teljesítményre. Ennek persze könnyen meglehet a böjtje, mert később ezek a remek, jól teljesítő gyerekek megváltozhatank, s szüleik legnagyobb megdöbbenésére önpusztító magatartási formákat vehetnek fel.
Más gyerekek ezzel szemben úgy járhatnak, hogy bármit csinálnak, bármennyire igyekeznek, soha nem tudnak eleget tenni a szüleik elvárásainak. Számukra nem marad más lehetőség, hogy elnyomják a saját kötődés iránti vágyukat és a túlélés miatt elkerüljék a szülők nevelési kísérleteit.
S aztán pedig vannak azok, akikat elfogadnak a szüleik, nem akarnak belőlük semmit csinálni, jók úgy ahogy vannak.
Azt hiszem, ezt hiba lenne összekeverni azzal, amikor a gyerek azt és úgy csinál, amit csak akar. Juli lányunk már tudott olvasni, amikor esténként átkiabált, hogy mikor kapcsolja le a villanyt, mennyit olvasson még? Az apja jellemzően azt mondta, amíg kedve van, míg én ránéztem az órára, s a látottak függvényében azt mondtam, hogy vagy „a fejezet végéig”, vagy „a lap aljáig”. Egyszer egy beszélgetés során kiderült, hogy jobban szereti, ha megmondom, hogy meddig olvasson, mert „apa nagyon kedves, de ilyenkor olyan egyedül érzem magam”.
Az elfogadott gyerekeket a szüleik olyannak tudják szeretni, amilyenek. Nekik sikerül majd a szüeikhez, s később másokhoz is kötődni, megőrizni a velük született kíváncsiságukat, alkotókedvüket, nyíltságukat – s mindeközben egyre szabadabbá, önállóbbá lenni. Ők azok, akik kibontakoztatják a bennük rejlő lehetőségeket, akik tudnak szeretni – mert őket is szeretik, olyannak, amilyenek.
Folyt.köv.
