A halogatás művészete

0
52

Első a kötelesség. Először a házi feladat – aztán a játék… Létezik szülő, aki nem mondta ezt soha a gyerekének? Vállalom, én mondtam már. S most elbizonytalanodtam…

Figyelem! A feladatok gyors elvégzése, lehet rosszabb, mint azok halogatása – legalábbis erre jutottak amerikai pszichológusok.

Halogatni, vagy túllenni rajta?

Gyakori, hogy valaki a végsőkig halogatja a tennivalókat, nem kevés stresszt okozva magának és/vagy környezetének. Ennek ellenkezője is közismert, vannak, akik feladataikat minél előbb szeretik letudni. Ők azok, akik a mai kor hősei: effektív, megbízható munkaerő, kolléga, diák, nincs gond vele, nem alkudozik, a munkáit mindig időben leadja, nem panaszkodik, nem rá kell várni, megbízható, kiszámítható. 

Ugyanakkor, ez derült ki a kutatók számára, hogy azok akik első ránézésre szorgalmasnak és a végletekig megbízhatónak tűnnek, talán sokkal inkább csak fantáziátlananok, ha a rájuk bízott feladata megoldásáról van szó, és a gyors végrehajtás mögött megfelelési kényszer, a megrovástól való félelem áll a háttérben, semmint tudatos problémamegoldás.

forrás: Ursus Wehrli: Rendet a művészetben Kein&Aber Verlag

Amerikai pszichológusok kísérletek segítségével tanulmányozták egyszerű feladatok elvégzését, és olyan esetben is tapasztalták az előbb leírt típusú viselkedést, amikor az egyértelműen többletmunkával járt.

Legalábbis erre a következtetésre jutott David E. Rosenbaum pszichológus a kaliforniai Riverside egyetem oktatója.

David E. Rosenbaum

Az ő  nevéhez fűzödik az ún. “vödör kísérlet”, amikor az egyetemi hallgató kísérleti alanyoknak egy vödröt kellett elvinniük egy kis utca végére. Két vödör közül választhattak: egyik az utca jobb, a másik a bal oldalán volt. A kísérletek nagy részében az egyik vödör közelebb volt az utca végéhez, mégis a résztvevők általában azt választották, amelyik először „szembe jött”, azaz az indulási ponthoz volt közelebb. A kutatók erre a látszólag irracionális viselkedésre próbálnak magyarázatot adni most megjelent munkájukban.

 

Feltevésük szerint az előttünk álló feladatok, teendők stresszt okoznak, dolgoztatják az agyat, foglalják a memóriát – sokan listákat írnak az elvégzendőkről – és annak érdekében, hogy ezt a szellemi leterheltséget csökkentsük, törölhessünk valamit a listánkról, bizonyos esetekben akár gondolkodás nélkül, az első megoldáshoz nyúlunk, csak azért, hogy haladjunk.Ha felveszem az első vödröt, közelebb kerülök a célhoz, már nem kell figyelni, a feladat félig meg van oldva, már csak el kell cipelni az utca végére – „izomból”.

Rosenbaum, David A. – Gong, Lanyun – Potts Cory Adam: Pre-crastination Hastening Subgoal Completion at the Expense of Extra Physical Effort. Psychological Science. Published online before print 8 May 2014. DOI: 10.1177/0956797614532657

Gyerekekre lefordítva a fentieket: vagy marad a lázadás, a lecke elfelejtése, az otthonhagyott könyv esete, vagy engedve a szeretetteljes, de erős nyomásnak, amely helytállást vár el az iskolában a különórán, a délutáni sport- és táncórákon és életbe lép az “asap” as soon as possible esete, amikor minden elkészül időre, csak a gondolat, az ötlet kevés – már ha van egyáltalán. De mit is várunk egy fáradt elmétől?

Csak a legbátrabbak a legellenállóbbak, vállalják a “majd, ha lesz rá időm” konfliktusát,  hogy kicsit később ugyan, de annál nagyvonalúbb, annál izgalmasabb, eredetibb megoldásokat prezentáljanak.

Aki mer időt hagyni a gondolkodásra, annak van esélye szokatlan ötletekre, új utak felfedezésére, ezt bizonyítja az amerikai kutató Adam Grant kutatása is. A kísérlet során egyetemistákat kértek arra, hogy találjanak ki új üzleti modelleket. A diákokat két csoportra osztották, az egyik csoport azonnal nekiállt a feladat elvégzésének, a másik csoport Soliter és hasonló játékokat játszott, mielőtt nekiláttak a gondolkodásnak. Nem eredménytelenül, ha hiszünk a független elemzőknek, akik kielemezték az ötleteket. A halogatók öteleteit egyértelműen jobbank ítélték az ítészek a kísérlet végén