Te vajon melyik generáció tagja vagy? És hova tartozik a gyereked? Van még közös nyelvetek?

0
51
internetworld.de

generáció-elmélet két amerikai szerző, William Strauss és Neil Howe nevéhez fűződik, akik az utóbbi két évtizedben több könyvet is írtak erről a témáról.  Generations (1991) című könyvükben az amerikai történelmet az egymást követő generációk történeteként tekintik végig, és azt állapítják meg, hogy egy adott generáció tagjai nagyon hasonló világlátással és értékrenddel rendelkeznek.

A generáció mint olyan, egy adott időszakban született emberek csoportja, akiket gyakran közös tulajdonságok, jellegzetességek kapcsolnak össze.

Egy ember élete nagyjából nyolcvan év – ez alatt négy generáció váltás történik – kb. húsz évenként –, melyek ciklikusan követik egymást, minden században ugyanolyan módon:  

Ez alapján a ma élő generációk:

1940-50-es évek: Baby-boom generáció

1960–70-es évek: X generáció

1980–90-es évek: Y generáció

2000-es évek:  Z generáció

2020-as évek: Alfa generáció

forrás: http://www.mccrindle.com.au/the-mccrindle-blog/generation-alpha-mark-mccrindle-q-a-with-the-new-york-times

Az ezzel foglalkozó kutatók természetesen igyekeznek meghatározni az egyes generációk sajátosságait, fontos ez a mai fogyasztói társadalom szereplőinek éppúgy, mint a politikának és politikusoknak is.

Mik is ezek a megkülönböztető jegyek?

                                              X generáció: A DIGITÁLIS BEVÁNDORLÓK

forrás: welt.de (Younger – USA sorozat)

Azaz mi, a mai kamaszok szülei. A volt szocialista tömb országaiban speciális a helyzetünk, mert itthon ez az a generáció, amely a Kádár-korszakban nőtt fel, felnőttként ismertük meg a kapitalizmust (annak magyar verzióját) nekünk a Nyugat még vágyálom volt. Előttünk a „nagy” 68-as nemzedék, utánunk a digitalizált világban szocializálódott Y/Z generációk. Ezért kaptuk meg a „digitális bevándorlók” becenevet. Ami még erősen meghatároz minket, hogy Magyarországon ez a nemzedék a rendszerváltás idején vált nagykorúvá, amikor a gyerekkorban megismert világ szabályai érvénytelenné váltak, az új világ viszont még kiismerhetetlen volt.

                                              Y generáció:A  DIGITÁLIS BENNSZÜLÖTTEK

foorás: mopo.de

Ők a mai fiatal felnőttek és a nagyobb kamaszok. Strauss és Howe Millennials Rising: The Next Great Generation(2000) című könyve szerint erre a generációra jellemzők:

  1. Különlegesek – legalábbis annak érezhetik magukat, mert gyerekkorukban rengeteget törődtek velük, sokkal többet, mint bármely korábbi generációval.
  2. Védettek – ugyanezért. Velük együtt született meg a gyereküket elengedni nem akaró „helikopter-szülő” fogalma.
  3. Magabiztosak és optimisták – bátran mondhatjuk, hogy nem róluk mintázták  Zabhegyező elidegenedett, szorongó, kamasz hősét.
  4. Csapatban szeretnek dolgozni.
  5. Ambiciózusak, erősen motiváltak, racionálisak – ellentétben szüleik generációjával, akiket a művészet, a filozófia és a keleti vallások vonzottak.
  6. Nagy nyomás nehezedik rájuk, mivel sokkal bizonytalanabb gazdasági környezetben lépnek ki a világba, mint a szüleik.
  7. Értékrendjük jóval konvencionálisabb, mint az előző generációké volt.
  8. Szüleikkel, azaz velünk szemben, ők már „digitális bennszülöttek”, együtt nőttek fel az internettel.

                                                            Z generáció: DIGITÁLIS ŐSLAKOSOK

forrás: spiegel.de

Ők a mai kiskamaszok és kisgyerekek, akik, beleszülettek az internet világába, már akkor is tudják használni a technológiai eszközöket, amikor még beszélni is alig tudnak. Ők azok akik idejük jelentős részét online töltik, a közösségi oldalakon chatelnek és barátkoznak.”Lájk”jaikkal erősen befolyásolják a online felületek világát, és így áttételesen a gazdaságot és a társadalmat is.

Mi dolgunk van nekünk, szülőknek, ezekkel a kategóriákkal?

Először is, érdemes tisztában lenni velük. Az alkalmazott generáció-elmélet nagyon sok segítséget nyújt a gyerekeink megértésében – hogyan tanulnak, hogyan ismerkednek, mitől szoronganak, stb.

Ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy ennek a generációnak is ugyanazok az alapvető szükségletei: türelmet, szeretetet, megértést figyelmet igényelnek, sőt az élet őket sem kíméli a nehézségektől, csak az eszközök és a feltételek mások.

Ugyanis míg a  különböző generációk társas terei, a család, az iskola, a munkahely, nagyjából ugyanaz maradt, ezzel szemben elmúlt ötven évben rengeteget változott a szabadidő eltöltésének a módja. A klubok és a szabadtéri tevékenységek világát felváltotta a tömegmédia, majd azt a közösségi média. A gyerekek ráadásul egyre fiatalabb korban lépnek be ebbe a világba: az okostelefonok és tabletek már egészen kis korban a kezükbe kerülnek.

Az okostelefonok előtt a különböző tevékenységek közötti mikroidőket az emberek tétlen szemlélődéssel, gondolkodással, esetleg unatkozással töltötték, míg ma azonnal az eszközhöz nyúlnak. Összesen így valamivel több mint napi 8 órát töltünk átlagosan médiakörnyezetben – ez egy teljes állás, túlórákkal.

Egyértelmű, hogy a médiafogyasztás és a technológia „anyanyelvi” használata meghatározó generációs különbséggé vált.

Hogy mennyire radikális változásokról van szó, ezt ma még nem igazán lehet megállapítani, de annyi biztos, hogy a gyerekeink – főleg a 2000 után születettek – „digitális őslakosok”, és ez sok mindent megváltoztat, a tanulási és ismerkedési szokásaiktól kezdve a családhoz való viszonyukig, ami szükségszerűen hat az iskolai életre, a pedagógia munkára is.

A MAI ALFÁKAT ÉS Z-KET TŐLÜK ERŐSEN KÜLÖNBöZŐ X-EK TANÍTJÁK

A mai diákok, azaz a  Z generáció, jelenleg nagyrészt felső tagozatos és középiskolás, de első képviselőik már egyetemi előadásokra járnak. Az alfa generáció tagjai még kisgyerekek, az iskolák alsó tagozataiban már lehet találkozni velük. Számukra magától értetődő a személyes kommunikációs eszközök használata, okostelefonnal kelnek és fekszenek, mindig elérhetőek és folyamatosan kapcsolatban vannak egymással az online térben. Könnyen kezelik az információk gyors áramlását, tevékenységeiket gyakran váltogatják. Így hagyományos, frontális eszközökkel nehéz lekötni a figyelmüket. A vizuális megjelenítést részesítik előnyben, szemben a hosszú, tagolatlan szövegekkel. 

Őket azonban az X és az  Y generáció pedagógusai tanítják

Azaz azokat, akik nem tudnak meglenni okostelefon nélkül, azok oktatják, akik felnőttkorukban tanulták ezeknek az eszközöknek a használatát. Ami önmagában nem baj, de számos vonzata van. A mai tanárok, még regényeket olvastak, figyelmük koncentrált és mindazokkal a jellemzőkkel bírnak, amely generációjukra jellemző.

Ráadásul az általuk tanított gyerekek születésüktől több figyelmet kaptak, mint az őket nevelő X generáció tagjai, amit a kis ALFÁK, a nagyobb Z-k megszoktak és el is várnak. A poroszos iskolarendszer az X generáció előttieket máshogyan szocializálta, nem jelent még meg az empowerment-szemlélet. Volt egy feladat, amit el kellett végezni, és amit később osztályoztak – gyakran sokáig kellett várni a visszajelzésre. Időközben rájöttünk, hogy ha adunk visszajelzést, akkor sokkal jobb teljesítményt érhetünk el. Olyan ez, mint a locsolás és az esőtánc közötti különbség, vagyis ahogy idővel megtanultuk, hogyha öntözzük a növényt az bizton magasabbra nő, mintha csak várjuk az esőt.

A nehézségek áthidalása komoly kihívás az intézmények és a pedagógusok számára is, nincs szülő aki ezt ne tapasztalná. A technológia rapid változása nagyfokú rugalmasságot kíván egy szükségszerűen statikus és a magyar oktatáspolitika által tovább merevített rendszer szereplőitől (Gondolj az „egy igazság világára vagyis az  „egy állami tankönyvre”, vagy arra, hogy szinte az egész ország összes pedagógusának egy főnöke van a Klikk, (kivètel az egyházi, alapítványi iskolák) ez nem segíti a függetlenség, önállóság erősödését…

forrás: Eduline

Ráadásul az ifjúságkutatás eredményei szerint úgy tűnik, hogy a fiatalok általános szervezeti kötődése egyre alacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy a úgy gondolják leginkább az határozza meg őket, hogy milyen a családjuk, hol laknak, kik a barátaik, és milyen médiát fogyasztanak – de nem tartják meghatározónak a vallási, politikai és szervezeti hovatartozást, így az iskolait sem. Ez utóbbi elkötelezettségek folyamatosan gyengülnek,míg a családi és egyéni fogyasztói identitások erősödnek.

Úgy tűnik hát, hogy a Z-k és ALFÁK generációs identitása, annak hiánya lesz? Hogy ami közös bennük, hogy nem érzik magukat együvé tartozónak, a fogyasztási szokásaikon túl? Nem túl biztató kilátás, de feltehetően, mint annyi minden még ez is változni, finomodni fog. Nekünk pedig X-eknek pedig maradnak a küzdős hétköznapok, hogy legyen élet a mobilon túl, a fogyasztáson innen is…

Forrás:
http://okt.ektf.hu
http://tantrend.hu
https://nevelemakamaszom.wordpress.com
http://www.lib.uni-corvinus.hu